Hideg tejbe áztatott kifli (most épp erre vágyom, mert borzasztóan fáj a torkom, nyelni és beszélni is alig tudok. A diagnózis heveny torokgyulladás. Mintha minden falat tűkkel lenne kiszögezve.)

Joghurt, papa féle friss fűzfői kenyér csücske, duplasajtos melegszendvics, forrócsoki, sima csoki, jegeskávé dupla vaníliás fagyival….

Szóval minden ami TILOS.

Régóta sejtettem, hogy valami nem ok, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Aztán tél végén, mikor a szokásos kontrollvizsgálaton felmerült, kísérleteznem kellene ugyan milyen összetevőket nem bírok (hogy előnyére változzon helyzetem) eldöntöttem, inkább egy költséges de hatékony teszt, mint hogy hónapokon át naplóírással teszteljem mit is nem visel el kellőképpen a szervezetem.

Eredmény: mindenféle tejtermék (nem, laktózmentes sem, mivel a tejfehérjét nem bírom).

Mikor ezzel szembesültem a bolt tejes polca mellett álldogálva, a sírás kerülgetett. Éhen fogok halni…

Én aki eddig minden este egy nagy pohár natúr joghurtot vacsoráztam, zabkását reggeliztem (tilos a búza, zab, szója) nem élhetek ezentúl csakis húson és zöldségen…

Tiltott gyümölcs a szilva is, (no meg a paradicsom, mert ugyebár az is gyümölcs, ha már itt tartunk) a gesztenye, kóladióból készül a cola így az is kihúzva, a jófajta csoki alapja a kakaóbab szintén tilalomlistás…

 Azóta már rájöttem, az élet ezek nélkül is lehet (majdnem) kerek. Remek mandulatejet készítek, sokkal jobbat mint a bolti és nem mellékesen a rendes tej árában, hosszas kísérletezések után mára a kenyerem is ehető :-), ha elkapom a megfelelő fagyasztási pillanatot fagyim teljes siker. Szuper puding gyártható rizsből, a kesudió tejföl is hasonlít valamennyire az eredetire, bár azért itt van kontraszt. A sajt kritikus pont, de mára már megszoktam hiányát és azt is angyali mosollyal tűröm, ha gyerek a vacsoraként legyártott melegszendvicsét - olvadó sajttal a tetején - az orrom előtt elhúzva ingerel. Mert bizony csinál ilyent a drága.

Nem zavar, ha mellettem eszik a kedvenc csokim, vagy azt a 85%-os csodát aminek illatára is összefut a számban a nyál és aminek én voltam a beszerzési felelőse a munkahelyen. Néha még keresik rajtam, - Nincs egy kis csokid? – kérdezik. De lassan talán ők is megtanulják….

 Persze van pozitív hozadéka ennek az önmegtartóztatásnak, másért nem is csinálnám ilyen becsülettel.

 Na jó, azt azért be kell valljam, néha megiszom egy-egy sört (maláta és sörélesztő intolerancia ugyancsak fennáll). Csak hogy veszélyesen éljek… :-)

Most pedig addig is marad a vízzel pépesített krumpli, turmixolt rizs és köles hűtve. Fogyókúra kipipálva...és gyerek is örül, anyja csendes, két szót sem szól :-)