Felkelni időben, elrohanni piacra, boltba, azt hiszem simán vettem az akadályokat. Sürgésforgás a konyhában, előkészületek rendben. A vacsora tervezett időpontja este hét óra. Ühüm, négykor már kezdtünk gyerekkel éhesek lenni. Fél ötkor halászlé gyorsan feltesz, kaja a sütőbe, ember rizst főz (tökre profi, csak ámulok :-) ). Vacsora tálalva már hat óra előtt. Ühüm, a romantikus karácsonyi vacsora megnyitása a következőképpen zajlott: gyerek meggyújtja az adventi gyertyákat, anya ráhajol a halászlére és: „anya, ég a hajad”…basszus, mi lett volna, ha még hosszú hajjal ér a szenteste :-).
Közhírré tétetik, este hatkor a Petőfi rádió még nem sugároz szenteste karácsonyi zenét. Sebaj, azért a kosztra nem volt panasz, a madártej már nem is fért belénk. Lassan jön az ajándékozás ideje. Kutyával lerohan, sütik és bejgli (naná, hogy az volt a legkelendőbb) előkészít. Nademár most azért legyen kicsit karácsonyi hangulat. Anya nem találja a sztenderd karácsonyi cédét… de mire jó az internet? Szól a Roten (nem, nem Toten) Hosen, ajándékok szétoszt, mindenki örül…kb öt percig, mivel a gyereknek szánt (használt) tablet bemondja az unalmast. Anya kétségbe esik, amit persze leplezni próbál, gyerek faarccal kísérletezik, eredménytelenül. A neten megmondott tuti szervizelés sem segít. Menjünk le a kocsiba, mondja végül emberem. Mint utolsó esély nem marad más hátra, menjünk. Tablet az extra energiára sem mozdítja füle bojtját sem … -Te figyu? Van nekem otthon két tablet. Egy óra alatt megjárjuk. Az igazi pánik csak most indul…nincs nálam semmi irat. Szenteste van. Dehogy menjünk, majd ünnepek után visszaviszem… a kifogások most nem működnek, nem én ülök a volánnál. - Te gyerek, egy óra alatt itthon vagyunk, - szólok gyorsan fel telefonon….és tényleg. Bár odafelé a frász kerülgetet és már százszor elátkozom, hogy sosem ment a színészkedés, minden baj nélkül végül hazaérünk. Azóta kölköt nem látom, csak kütyüt nyomkodva…
…és másnap rám marad a karácsony reggeli kávéfőzés, mert ebem mással teszi meg reggeli hidegben egészségügyi sétát. Mindketten megússzák a reggeli kalandot, Szofi rendes kutyalány módjára megkönyörül emberen és nem teszteli annak pottyantás felszedési technikáját. Látom én a konyhaablakból, hogyan andalognak kettesben és szívemet melengeti ez a látvány.
Az ember ilyenkor karácsonykor képes mozgásképtelenségig teleenni magát. Már nem kell semmi édes, ám aki még ebéd utáni sétára is lusta, az végül elnyeri méltó büntetését. Mert a Picasso kalandjai után már mentem volna én is akárhová ;-)
Szerencsére a másnap már más nap. Ember már otthon otthon, gyerek apájával,én bénázós futás után (no nem a futással bénáztam szerencsére, csupán karácsonyi futásom megörökítése dőlt dugába technikai problémák fennforgása miatt) máris más színben látom a világot. Már nem nyom el a tunyaság szelleme, bár az ebéd utáni szokásos filmnézős pihenés azért jól esik. Mostanra viszont ölemben laptoppal munka mellett írom ezt a bejegyzést, hiszen holnap utazunk, aztán pedig máris itt a hétfő. A rohanós, dolgozós, és este bulizós hétfő …
Már nagyon nagyon várom :)
