Amikor hazaérsz a háromnapos vidéki "pihenésről", ahol papa tartott szóval három napig, új kutyája szórakoztatott ha kiléptél a házból (persze csak ha elég bátor voltál, mert Gina a négy éves éjfekete cane corso aki teljesen úgy néz ki,  mint a sátán kutyája, egyfolytában lesben állt és senki sem tudhatta hogyan reagál az újonnan jött vendégekre - vagyis ránk - minek következtében a saját kutya inkább panziózott, mint sem esetleg kutyaeledel legyen belőle) és végre élveznéd a nyugalmat, csendet, a saját ágyat és békét, Mátri kitalálja, hogy koncertre menne de nincs kire bíznia két panziós kutyáját. Persze mit lehet ilyenkor tenni, éjszakázott már nálam nem egy kutya ilyen esetben, jöjjön aminek jönnie kell...

Akkor kellett volna gyanút fognom, mikor a kutyákkal együtt box is érkezett, de gondoltam eddig csak egy kutya volt nálam és tudom, némelyik kutyus jobban érzi magát biztos helyen... azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy végül saját Szofink is ott lesz csak biztonságban...

Az is furcsa volt, Mátri többször is érdeklődött Viberen indulás előtt, minden rendben van-e. Bruce (Willis, de komolyan!!!) minimanó morgott és sírt, Karim a ridgeback csak szimplán vonyított. 

Persze kezdeti nyüszögés elfogadott, a delikvens rendszerint egy óra múlva már nyugodtan szundikál a lakás valamelyik pontján (általában  a nappaliban, mellettem :-) ). Nem úgy most szombaton. Ha hússzor nem húztam Karimot a helyére fektetve és csendre intve akkor egyszer sem. Hol bekúszott a nappaliba (és puki felhőket eregetett, de komolyan), hol Szofkát kergette (míg végül Szofi is a boxban landolt), vagy gyerkőcöm látogatta meg a saját szobájában.

Az esti sétánál srácom is besegített, azután szerencsére mindenki feküdt és aludt, Szof immár a nagyszobában, lábmelegítőként :-). Ám jött a hajnal és óraátállítás ide vagy oda, hajnali fél ötkor Karim felébredt és véget ért a viszonylagos nyugalom. Ha menni kell hát menni kell, gondoltam és fogtam uraságát, mentünk hidegben, sötétben, volt kisdolog és nagydolog... következő körben jött a két kiskutya, ám mire gyorsan velük is végeztem gyerkőcöm szemrehányóan ült az étkezőben pizsijét gyűrögetve, mivel Karim állítólagos nyüszítése kiugrasztotta az ágyból. Nem értette a lelkem, hogyan is nem hallom azt a fülsiketítő zajt, amit az ebadta produkált. 

Gyerek el, én is visszadőlök kicsit az ágyba, Karim nyüszít, aztán bekúszik, kiviszem,  bekúszik, kiviszem, majd zörög, mire kimegyek és az ajtóban döbbenten megállok... mert a kutya az étkező asztal tetejéről néz velem farkasszemet. 

Ok  jobb ha benn vagy velem a szobában - közöltem az ebbel, - így szemmel tarthatlak. 

Kutya elfeküdt a szőnyegen, én ismét kidőltem és azt hiszem el is bóbiskoltam, bár félálomban még konstatáltam, hogy Karim körbejárkált  a szobában, de aztán vissza is feküdt nyugisan.... azért egy idő múlva furcsa szagok terjengtek mindenfelé, francba gondoltam  ismét jött egy pukkantás sorozat, indultam is ablakot nyitni, ám az ablak előtt sokk és egy meglepetés kupac fogadott... mint mondják kis kutya... , ez egy nagy kutya műve volt :-)

Egy szó mint száz, gyerek reggel kikötötte, Karimot még egyszer ne fogadjuk be éjszakára, ha lehet.