Avagy egy szülinap utóhatásai… :-)

Csütörtök délelőtt jött egy viber üzenet (nem mintha Mátri nem írna legalább napi négy üzenetet, most is épp jelzett a telefonom :-) ) ami tudatta velem, ma este márpedig kirúgunk a hámból, ha már tegnap a fúrás faragás miatt ez a tervünk ideiglenesen dugába dőlt.

Szigorúan angol óra után muszáj egy sörrel megünnepelnünk nagykorúvá válásom , jött a parancs. Készültem is rendesen, vettem csillagos sört, elpakoltam az étkező asztalról és a nappaliból is (biztos ami biztos), mert fogalmam sem volt, mi is lesz a program. Mátrit még nem ismerem annyira, de nagyon jóban vagyunk, itt lakik a lépcsőházban és ismerkedésünk története tutira megér egy külön bejegyzést.

Párja a héten épp külföldön van, (én meg már azt sem tudom hogyan is néz ki egy valódi korombeli férfiember :-) ) így szórakozásunk zavartalannak ígérkezett…

„Itthon vagyok” – jelentkeztem le este amint hazaértem. „Ok,már is jövök” – jött azonnal a válasz. Öt perc múlva csengetés, kutya őrült iramban végzett vízszintes farok csóválása egyaránt jelezte, Mátri megérkezett. Kinyitom az ajtót…és döbbenten látok egy nagy dobozt Mátri kezében. Szemöldököm kérdőn szökkent az egekbe kijelentése hallatán: - „Most pedig körmöt fogunk festeni” :-).

-„Na én azt sosem” – vágtam rá azonnal.

- „Márpedig de…” – jött a határozott válasz.

- „Azt hiszem hozom a sört” – rebegtem illetődötten.

Persze szoktam én körmöt festeni, bár 30 évesen mutatta meg másik barátosném a franciamanikűr rejtelmeit, -amit azóta sem sikerült tökélyre fejlesztenem, - most nem igazán vágytam festegetni. De a doboz csupa izgi színt rejtegetett és Mátri a kibontott sör mellett neki is állt…muszáj volt követnem a jó példát :-). Ám amíg sztorizgattunk, ő festegetett, nekem valahogy nem állt rá a kezem a helyes technikára, pedig már gyerkőc is szurkolt nekem. Mikor nagy röhögések közepette a harmadik körmöm sem olyan volt mint annak a mesében lennie kell, gondoltam egy nagyot és az óvodáskorban már jól bevált pont pont vesszőcske mintát választottam. Mátrinak gyanús lett a dolog, mit kuncogok én elmerülten dolgozva a karmaimon, nyelvem hegyét is kidugva a nagy koncentrálásban. Szerintem érezte, hogy nem az egyenesen kihúzás technikát gyakorlom (ami valljuk be a sör mennyiségének erőteljes csökkenésével amúgy is egyre kevésbé ment volna), majd hangos nemtetszését hallván a másik körmömre szomorú szmájli került végül. Gondoltam, negyvenegy évesen már nekem is jár egy kis szórakozás… a sör elfogyott, az idő elröppent, de fő a kötelességtudat, enyhén spiccesen este tizenegykor még levittük sétálni egyet a kutyákat is.

Persze azért biztos ami biztos, még este lemostam remekműveimet, mert azért szmájlikkal munkába menni mégsem illendő dolog.