Szeretem a vasárnap reggeleket. Megvan a maga szertartása minden ilyen reggelnek.Nem tudok sokáig aludni, így ezen a napon is időben kelek. Időben ahhoz, hogy le ne késsem kedvenc vasárnapi figuráimat. Ma reggel is így történt.

Vasárnaponként is elmegyek a helyi közértbe (már én is közértnek mondom, mint a helyi pestiek, pedig csak közel 10 éve élek itt :-)). Kell a zsemle reggelire és a hétfői csomagoláshoz és rendszerint az ásványvizet is ilyenkor cipelem haza. Ha időben (kb. fél nyolc körül) megyek, még összefuthatok pl. Józsi bácsival. Így történt ez a mai reggelen is, bár a kis öreg ma megelőzött (vagy én indultam túl későn?), hazafelé tartott mikor találkoztunk. Széles mosoly, pár kedves szó és ma is kaptam cukorkát, mint általában. Igaz a mai szőlőcukor volt, de mindjárt kettőt kellett vennem. Sajnos a boltbeli élcelődéseiről most lemaradtam, pedig egy élmény vele sorban állni. Ja szerintem már ő is nyolcvan felett van :-).

A másik kedvencem egy hölgy, aki a kilenc órai misére még szeretne oda érni, de rendszerint késésben van, így igyekszik mihamarabb a pénztárhoz jutni. Ilyenkor persze csak egy pénztár üzemel, így ő mindig versenyfutásban van az idővel. De vasárnap reggel az emberek türelmesek. Ha nagyon nagy késésben van előre engedik és türelmesen várnak, ha hosszú a sor sem morgolódnak. Még akkor sem, ha a maihoz hasonlóan egy kicsit szenilis és értetlen néni keresztkérdésekkel bombázza a pénztárost és mindent háromszor megkérdez.

Én is türelmesen vártam és közben magamban arra gondoltam, tisztára mint ha egy kabaré műsorban lennék, amolyan Markos – Nádas félében.

Egyszóval ma is megérte vasárnap reggel felkelni és vásárolni menni.