Mindennapi fürdésem karikatúrája volt a mai. Talán a fáradtság, talán valami más miatt, de az automatikus mozdulatok sem úgy működtek, ahogyan azoknak működniük kellett volna. Hajat mostam (volna), ám a sampont először tusfürdőként használtam gondosan. Aztán második próbálkozásra, a sampon csípős érzésével a szememben  sikeresen megint mellé nyúltam. Persze férfi tusfürdő akadt a kezembe, amit elhomályosuló szemmel először nem észleltem. Természetesen nem gyerkőcöm számos tusfürdőjének egyike. Rég ott feledett másfajta illat csapta meg orrom. Egy évekkel ezelőtti történet villant át agyamon hirtelen.

Sok évvel ezelőtt apuéknál sógorom fenn tusolt az emeleten. Mást nem találván fogta ami épp a kezébe akadt és azt használta megtisztulására. Mikor fürdés után az emeletről délcegen levonult, tesóm kicsi fia egyszer csak megjegyezte hangosan – „Neked olyan lyányos szagod van!”

Kínomban elröhögtem magam, majd vállat vontam hirtelen és mint aki jól végezte dolgát fejeztem be napi fürdésemet. Istenem, nekem meg holnap maximum fiús szagom lesz :-D.