Az új mosógép néhány hete érkezett, bevallom már nagyon vártam. A régi – bár még csak pár éves volt – már hibásan funkcionált. Az új tökéletesnek ígérkezett.

Végül meghozták és vitték a régit. De mivel a szállítóknak nem kötelessége a beszerelés, így maradtam a vadiúj mosógéppel kettesben, no meg persze az üzembevételi leírás. Csavaroztam dobrögzítőt, betuszkoltam végleges helyére az új szerzeményt. Betekertem előírásszerűen minden csövet, futtattam tesztprogramot. A fránya vízbevezető cső azonban szivárgott. Persze kaptam ígéretet férfiembertől azzal a felkiáltással, egy férfi tisztje a beüzemelés, ám az ígéretből (számos fontosabb és komolyabb ígéret mellett) semmi sem maradt.

Teltek a hetek, a cső alá behelyezett felmosórongyok rendre vizesek lettek, az oda helyezett műanyag doboz is számosszor vízzel telt másnapra, míg végül megelégeltem sanyarú helyzetünk, hiszen így, csöpögősen nem élet az élet. Egy fárasztó munkanap után, az edényt színültig teli vízzel lelvén már nem volt mese, tennem kellett valamit. Gondoltam egy nagyot, és neki láttam önmagamat bátorítván. Ha képes voltam glettelni, vízcsapot szerelni, PVC padlót lerakni, kifesteni az egész lakást, egy egyszerű gumicső csak nem foghat ki rajtam?!

Előszedtem minden tudományom, plusz az összes gumitömítést amit a lakásban felleltem és nekiláttam. Az eredmény mesés. A doboz napok óta üres és száraz, a mosás remekül megy vízszivárgás nélkül és remélem az alattam lakó szomszédok is elégedettek, hogy nem áztatom le őket minden egyes alkalommal.

Persze kölöknek megjegyeztem, már alig várom, hogy majd egyszer ezeket a munkákat férfi lévén ő végezze el végre és ne én :-).