Rakoncátlan eb a miénk. Nagyon okos, épp ezért rafinált és makrancos is. Ezt még a kutyakiképző is megállapította róla. Amúgy egy Havanese leányzó, aki épp hogy betöltötte az első életévét. |
Próbáltam én szépre, jóra, helyes viselkedésre tanítani, az Ül, Fekszik, Marad, Indul parancsok egész jól működnek már. Ám valamilyen oknál fogva szocializációja nem tökéletes. Bár sok barátja van és minden nap a szomszédba is hivatalos legalább fél órányi játékra, az utcán (és persze néha a lakásban is) sokszor morog, ugat , ha idegen (vagy számára nem szimpatikus) kutyát lát.
Az árvíz előtt rendszeres látogatója voltunk hétvégenként kora reggel a Duna partnak. Ott is volt barátja számos. Persze oda nagy kutyák járnak. A gazdik nem kis derültségére, ha idegen kutya jelent meg a színen, Szofi beállt előre a „hatalmas” termetével és ugatott, míg a többi kutya (golden retriver, skótjuhász keverék) mögötte felzárkózva (szerintem szintén vigyorogva) figyelte a hatást.
Nos, most többek között ezen a viselkedésen szeretnénk változtatni. Szerencsére ebünk könnyen motiválható jutalomfalattal, labdával. Sokszor már úgy is tudja a Hozzám parancsot, ha még csak a nevénél tartok. És szerintem előfordul hogy direkt makrancos, hogy a pórázt visszahúzva kicsit a behívást kikövetelje magának, mert akkor tuti a juti falat :-).
Elvileg a nyár végére betanul a drága az oktató szerint és srácomra is ráfér egy kis kutyául tanulás, mivel én már kemény küzdelem árán ugyan, de kiérdemeltem a falkavezér titulust, ám ő még mindig behódol Szofinak.
Én kíváncsian várom az eredményt :-)