És roppantul szorít. Ha rajtam van másra nem is tudok gondolni. Sámfa. Feszegessük a határokat. Próbálkozzunk. Ám ha nem megy, váltani kell. Persze most könnyen beszélek. Előrelátó módon hoztam egy félcipőt. Hogy legalább dolgozni tudjak. Ne is gondoljak másra. Hogy szorít a cipő.

Az „Élet”-ben is van mikor szorít a cipő.

Állásinterjún voltam. Tíz év után először. Egy barátom küldte a meghirdetett állást, remekül hangzott a dolog. Persze kicsinyke önbizalom mellett sokat kellett duruzsolnia, hogy egyáltalán leadjam az önéletrajzom. Még többet, hogy elinduljak :-). Fél óra. Ennyi volt csupán. A végén már majdnem hangosan felröhögtem. Mit keresek én itt? Hány féle munkakört akarnak egy emberben megtalálni? Én vagyok csak nagyon öreg? A céges tapasztalat és rutin már semmit nem ér? Az rendben van, hogy mindent a kedves ügyfélért, de én találjam azt is ki, hogy mit is akar? Aztán szedjem le, elemezzem…blablabla.

Meglehet, eljárt felettem az idő. Látom, manapság mi a „menő” minden egyes nap a jelenlegi helyemen. Nem a munkabírás, a teljesítmény, sokkal inkább a haverság, smúzolás, az én  milyen buli ember vagyok típus a nyerő, remek imidzzsel és magas önbizalommal ellátva.

Persze kell a tudás. A jelenlegi mellett szerettem volna többet én is. Sok évvel ezelőtt -  mikor gyerkőc még pici volt – nézegettem a közeli fősulin képzéseket. Számomra megfizethetetlenek voltak. Később egy felsőfokú tanfolyamra jelentkeztem máshol. Kiderült, hogy nem indítanak ilyet. Most tanulok, angolt. Lassan három éve. Talán lesz belőle hivatalos papír is. Majd aztán jöhet a következő ötlet. Csak lassacskán…remélem addig is még lesz munkahelyem. És hogy miért az álláskeresés? Mert szeretek dolgozni, szeretem azt amit csinálok és úgy érzem ennél többre vagyok képes. Szeretném értékesnek érezni azt, amit csinálok újabb és újabb kihívásokkal, érdekes feladatokkal. Hogy úgy érezzem, mégsem járt el még felettem az a fránya idő.

Ha szorít a cipő, vagy eltűri az ember és szenved, vagy megtalálja, készül a megoldásra. Tegnap másért könnyeztem kicsit hazafelé, ma azért, mert juszt is visszahúztam indulás előtt, ám még mindig szorított az a fránya cipő:-)

Te pótolható vagy?

http://grafoterapia.cafeblog.hu/2013/10/24/te-potolhato-vagy/