Kezdem azzal, hogy lehetőség szerint azért senkinek nem ajánlanám ezt a fajta módszert, lehet izgalmat csempészni másképp is egy unalmas hétköznapba, nekem ez most így sikerült…

Zsúfoltan telt napjaim után a szerda semmi extra kihívással nem kecsegtetett. A csavargós szombat, a tanulós vasárnap, a rohangálós hétfő és a betáblázott kedd után szerdán még a munkában sem volt nagy kihívás, így már türelmetlenül  vártam, hogy történjen végre valami.

A rendszeres délutánra ütemezett megbeszélés helyett munkatársammal az étterem felé vettük az irányt, dopping kávé és csoki szerzés céljából.

A csoki nekem itt a csokis Corny típust jelentette. Nagyon régen elfeledtem már, hogy létezik ilyen finomság,, ám tavaly nosztalgiázás céljából anno volt kedvesem (10 év távlatából is) emlékezett erre e típusra és egy levélváltás alkalmával virtuálisan kaptam egy ilyen csokit. Nos, azóta ha csokira vágyom csak ez jöhet szóba itt a melóhelyen :-).

Szóval, csoki megvesz, irodában leül, beszélget, néha egy falat csoki is lecsúszik. Sosem szoktam a papírt a csokin hagyni, most mivel csak néhány harapást ettem, meghagytam a burkolatot is. Hiba volt, az egyik harapásnál a csokipapír műanyag/fóliás borításával telibe találtam a jobb szemem. Háááát… fájt. És fájt este is és ma reggel is rendesen.

Mi a jó fenét csináljak, tépelődtem magamban. A reggeli szokásos riportot elküldve aztán fogtam magam és elmentem a szemészetre.

Nem vártak sokan előttem és gyorsan fogyott a sor. A doki az előttem sorra kerülő idős beteget valamilyen oknál foga személyesen hívta be, ekkor már magamban vigyorogtam, asszem itt gondok lesznek. (Magas, sármos 40-es férfiember, kedves mosollyal mindig veszélyes párosítás ;-)).

Persze értem is személyesen jött ki, nevem hallva felpattantam és valamibe megbotlottam, majdnem beestem a rendelőbe. Ekkor már hangosan nevetve jegyeztem meg: -Ok azt hiszem tényleg a szemészetre kellett jönnöm… A fickó először még magázott, aztán mikor elrebegtem, hogy tegnap véletlenül egy genotermával belecsaptam a szemembe (azt sosem mertem volna bevallani, hogy csoki evés közben bénáztam :-D) és még ma is fáj, ezért jobbnak láttam eljönni és megmutatni, szerintem már tisztára lököttnek tartott és simán tegezett. A szemvizsgálatnál aztán kiderült, a kötőhártyám sérült. Kaptam szemcseppet, a lelkemre kötötte, hogy 3-4 napig 3 óránként csepegtessek, ( egyéb teendő nincs), majd megjegyezte, veszélyes helyen dolgozom, vigyázzak a gémkapoccsal is. Megígértem, akkor tutira jövök hozzá vissza :-).

Szóval most csöpögtetek és várom, hogy már ne fájjon annyira a szemem, de minden rosszban van valami jó is. A mai napom ez a doki már bearanyozta ;-).

Utószó: mosdóba levonulva, kupakot letekerve megkíséreltem a szembe csöppentést. A következő probléma adódott: az újonnan megbontott szemcseppen a kupak ugyebár egy perforációval van egy műanyag karikához rögzítve, ami jobb esetben ott marad a cseppentő peremén. Nos nálam a rosszabb eset következett be, tágra nyitott szememet majdnem telibe találta a leeső műanyag karika…

Azért ennek elmesélése után megnyugtató volt az a tény, miszerint másik kollégám is járt már hasonló módon, mint én :-D.