Sosem írtam naplót. Kamaszlány koromban ugyan megpróbálkoztam vele, mert minden romantikus leányregényben fő momentum volt a naplóírás, ám nekem nem igazán jött be ez a fajta (ön)közlési mód. A fantázia, az események agyban történő történetté formálása, események színessé és szórakoztatóbbá tétele azonban már akkor egy jó túlélési módszernek bizonyult.

Aztán ez egy jó ideig háttérbe szorult, majd több mint tíz évvel ezelőtt egy olyan férfiemberrel hozott össze a sors, akivel a mesélés mint írásban, mint szóban a kapcsolat sava borsát adta. (Még emlékszem akár az Apc-i tó partján a tükörsima vizet bámulva a csodáról szóló mesénkre az első randin, vagy a kávéfőzőről történő hosszas értekezésünkre egy parkolóban az autóban ülve).

Régen volt, azóta sok minden történt, a blog indulása már másnak köszönhető. Illetve több tényezőnek. A kézzel való körmölés mostanság sem inspirál, a technika segítségével sokkal egyszerűbb bepötyögni a gépen az épp aktuális mondanivalót. És ha már pötyögök, miért ne tegyem ezt publikus módon? A célközönség úgy is szűk körű, nem török sokezres látogatószámra :-), ám a blog-ot bárhonnan elérem.

Motivációs tényezőnek számít emellett a tanulás, a tudás megszerzése ezen a téren is. Mert bár munkám szorosan összefügg többek között az internetes látogatottság figyeléssel, a cimkék, mérőkódok, blog szerkesztés megtanulásának leghatásosabb módszere, ha magunk csináljuk. Nem igaz? :-)

Az meg már csak hab lehet a tortán, ha a történeteim által esetleg jobban meg ( és ki ;-))ismerhetővé válok olyasvalaki számára, akinek az életében fontos lehetek. Minden lükeségemmel, hibámmal, jó és kevésbé jó tulajdonságommal és vonásommal együtt :-)