Holnap vége a sulinak, kezdődik a jól megérdemelt 2,5 hónapos nyári szünet. A rendes szülő ilyenkor már minden hétre tudja, mit is fog csemetéje csinálni a szabad nyári napokon. Hát nálunk ez most nem így működik…

Kezdődött azzal, hogy a mai napon derült ki kölök baseball táborának időpontja. Persze mi mindent ehhez a dátumhoz viszonyítottunk volna, így a roham szervezés is csak ma indult be. Nagy nyaralást idénre sem terveztünk, bár terveink voltak. Egy hét Balaton, egy hét szabad kószálás itthon ennyi a július két hét programja. Sajnos a késői időpont foglalás miatt szülőhelyem környezetének legfőbb nyári programjairól szépen lecsúsztunk, azt a hetet már befoglalta más. Most töröm a fejem, ha az idő nem kedvez a strandolásnak (mert feltett szándékunk, hogy a balatoni hetet javarészt a strandon töltjük majd, ám kis hazánk időjárása bizony szeszélyes a nyarakat tekintve is) merrefelé is vegyük az irányt. Kamaszgyerekkel ez az irány meglehetősen nehéz. Ne legyen múzeum, templom, legyen izgalmas, érdekes… no és persze tömegközlekedve is megközelíthető legyen, kocsink nem lévén.

Szóval ezerrel megy az agyalás… és ez még csak három hét. Mi lesz a többivel… na jó, ötleteim azért vannak :-)

Egyet tudok, palánta kategorikusan kijelentette, az első egy-két hetet ő bizony pihenéssel fogja tölteni, ha tetszik (nekem), ha nem :-).

 Múlt héten pénteken derült ki az is, hogy gyerkőcék osztályfőnöke elmegy a suliból. Az egész osztály, szülők és gyerekek egyaránt döbbenten fogadták a hírt. Aztán ment a szülők közti levelezés, vajon mi is lehet ennek a hátterében, majd a szervezkedés a gyerekek körében, hogyan is búcsúztassák el szeretett tanárukat. Persze a holnapi évzáróra készül mindenki egyénileg is. Mi például fényképalbumot készítettünk, egyéni szöveggel fűszerezve, no elvileg meg rajzzal is illusztrálva (azért csak elvileg, mert az ötlet arra is megvolt, de ez az egy teendő természetesen Törpére vár. Mondjuk hosszú az éjszaka…).

 Persze a vakáció kitörése a munkahelyemen nem látszik, a héten pörgés volt minden nap és az egyéb programjaim is élnek a nyáron, tehát nálam nincs lazsálás. Mellé bejön még a mindennapos főzés terhe is. Ebben már perfekt vagyok, két évig csináltam minden nap, mivel a sulis ebéd annyira ehetetlen volt, hogy muszáj volt beszüntetni az ottani ebédet. Szerencsére az egy havi menüsor már összeállt és az illetékes is jóváhagyta :-). Most már „csak” meg kell majd főznöm azokat.

 És a hétvégék is telítettek. Kölöknek meccs, én munkahelyi felhívásra önkéntesnek jelentkeztem, így szombaton több kollégával egy gyermekotthonban végzünk majd felújítási munkákat.

Jövő héten utazás haza, vasárnap meccs Debrecenben, szóval nem unatkozunk egy percig sem. De szerintem így is van ez jól.