Pár hete egy álmos vasárnap reggelen gyerkőc ébredés utáni első kérdése az volt: -Anya, ugye lesz adventi naptár idén is? Hogy erről álmodott-e, vagy csak úgy eszébe jutott nem tudom, bennem még az sem tudatosult odáig, hogy nemsokára kezdődik az advent. Kicsi kora óta van egy zsákocskás kalendárium. Óvodás és kisiskolás korában pici játékok, szaloncukor csokik egyaránt elfértek benne, egyetlen évet sem hagytunk ki. Most azt mondta a kölök, neki ez már nem kell. – Rendben van. Mondtam neki, majd kitalálok valamit. Kis idő múltán látom ám, sündörög a lelkem kifele a konyhába és valamit nagyon mondani szeretne. Gondoltam magamban, én most már kivárom, mi is lesz ebből. Hát a drága egyszer csak megszólal: - Anya, azért nekem mégis csak az a zsákos kalendárium kell. Olyan jó azt bontogatni minden nap… Tizenöt éves kamasz és milyen jó, hogy még benne van a gyerek is…

A szombat este egy része így a beszerzett csokik elosztásával, Mikulás és szülinap napján egyéb meglepetés elrejtésével és a zsákok kötözésével telt. No meg a madaraknak szánt faggyúgolyók kihelyezésével. Ami nagy tudomány, lévén hogy a fa, aminek ágait az első emeleten eddig elértük a házfelújítás miatt igencsak meg lett ritkítva, én az ágakat még partvisnyéllel sem értem el. Tudom, mert kipróbáltam. Jött is a kölök nagy hévvel, nevetve. – Na add ide anya, kössük össze a két golyót és én ráhajítom a fa ágára. Bízd csak ide, felteszem én a madárkaját, elvégre mérnöknek készülök.
Össze is kötözte, ki is hajította. Persze ágat még nem is súrolt a rögtönzött bóla, nagyot csattant földet érve a két golyóbis. – Öööö, asz’szem lemegyek érte. Vigyorgott a gyerek. A két golyóbisból egyet sikerült épségben visszaszerezni. Az végül mégis partvisnyéllel került ki a faágra. ( Gyerkőc keze hosszabb volt.) Én meg csak somolyogtam. Elvégre én meg mérnök vagyok :-)

Vasárnap reggel hajnalok hajnalán ébredni nem valami jó dolog. De muszáj volt, gyerkőc PlayIT-re készült, hónapok óta (pontosabban mióta megkapta a VIP jegyét névnapjára) ez volt a téma. Szóval kicsi fiam már hét óra előtt útnak indult. Persze a zsákbontás nem maradt el, a csokit eltette útravalónak, majd még vigyorogva megjegyezte, suliba is később igyekszik, mint most. Kölök elment én meg azon törtem a fejem, mit is kezdjek egyedül. Leültem a gép elé, dolgoztam kicsit aztán irány a bolt. Boltból hazafelé jövet jött az ötlet. Ha már Advent, sütni kellene valamit. Az ötletet tett követte. Összegyúrtam a mézeskalácsnak valót, majd jött a sajtos tallér receptje. - Ezt általában szintén évente egyszer sütök, mert elég macerás, de én nagyon szeretem. - Gyúrás után apró golyócskákat készítek, (lett is egy púpozott tálcával) majd ezeket kell tallérsütőben kisütni. A jó az egészben az, hogy ilyenkor lehet közben kifelé bámulni a konyhaablakon és nézni, amint a cinkék felfedezik a kitett elemózsiát és a golyókon csüngve csipegetik azt, hangosan zajongva addig, amíg végül már egész sereg zsibong a fán. A másik jó pedig, hogy lehet vasárnapi ebéd helyett tallért eszegetni pukkadásig :-). Késő délutánra már a mézeskalács illatával lett tele a lakás. Mellé forralt”bor” (almaléből), gyerek nagy élménybeszámoló, jó kis összevigyorgások, kutyahajkurászás, megpihenés. Apróságok…