Angolról tartottam éppen hazafelé. Új könyvekkel jócskán megpakolva, mivel tanárom beszerezte már a következő hónapok adagját, plusz segédkönyveket a nyelvvizsgához. Kis piros virágmintás blúzocskámban, farmerban és magas sarkú cipellőm már topánkára cserélve vidáman bandukoltam a megszokott útvonalon.

Az új mosógép néhány hete érkezett, bevallom már nagyon vártam. A régi – bár még csak pár éves volt – már hibásan funkcionált. Az új tökéletesnek ígérkezett.

Csehül állunk kémiából. A gyerek is és bevallom én is. Pedig anno, hajdanvolt diákkoromban kedvenc tantárgyam volt, meglehet a kísérletek és tanáraim személye miatt is. Roppant módon élveztem, ahogy falusi iskolámban minden órán történt valami izgalmas. A sókristályok keletkezésétől a magnézium viselkedésén keresztül a hipermangán és vaspor égetéséig minden érdekelt.

Nos azt hiszem, a hétvégéim nem mondhatók unalmasnak. Már az előző hosszú hétvége is mozgalmasra sikeredett, de mint mondják „Ember tervez, Isten végez”, ez a hétvége sem úgy alakult, ahogyan azt én előre elterveztem. Azért azt így előzetesen meg kell jegyeznem, ez is csak jobb lett :-).

Szabó Lőrincz: Az anyák

Csak egy voltak kivétel, az Anyák
Szentek és ápolónők: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a nő szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem, előre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nők az eleve elrendelés:
ok a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétlen szeretet...
Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet?

Döcögősen indult a mi egymásra találásunk. Munkatársam/barátnőm javaslatára és orvosi tanácsra jelentkeztem be végül hozzá. Praktikus és hasznos érv volt, hogy munkahelyemhez közel található ez a szalon. Meglepődtem és utólag bevallom kicsit megdöbbentem, mikor először szemtől szemben álltunk egymással. Persze kedves, udvarias, előzékeny volt, lányos zavaromban először nem is tudtam mit és hogyan tegyek, bár jártam már máshoz, így ismertem a rendszert :-).

Mindennapi fürdésem karikatúrája volt a mai. Talán a fáradtság, talán valami más miatt, de az automatikus mozdulatok sem úgy működtek, ahogyan azoknak működniük kellett volna. Hajat mostam (volna), ám a sampont először tusfürdőként használtam gondosan. Aztán második próbálkozásra, a sampon csípős érzésével a szememben  sikeresen megint mellé nyúltam. Persze férfi tusfürdő akadt a kezembe, amit elhomályosuló szemmel először nem észleltem. Természetesen nem gyerkőcöm számos tusfürdőjének egyike. Rég ott feledett másfajta illat csapta meg orrom. Egy évekkel ezelőtti történet villant át agyamon hirtelen.

Nem volt mindig jó a viszonyunk. Gyermekkoromban sokszor haragudtam rá. Volt, hogy joggal. De hibái mindenkinek vannak és megbocsájtani is tudni kell. Húgom sajnos nem ezt teszi, számára az apa nem is tudom mit jelent. De hát mi ketten tűz és víz vagyunk, ez ebben is megmutatkozik.

A következő történet nem az én irományom. Egy számomra nagyon (talán túl is) értékes EMBER gondolatai. De (mert épp aktuálisnak érzem) nagyon fontos mondanivalót hordoz. Ezért is kerül be ez a kis történet ide, az én blogomba...